Ahhoz, hogy előrébb tudjon lépni a magyar futball, először meg kell fogalmazni pontosan, miben van elmaradva a nemzetközi szinttől.
Meglátásom szerint a magyar futball LASSÚ. Ez pedig abból adódik, hogy a magyar futballisták LASSÚAK.
Lassúak gondolkodásban, a döntések meghozatalában- ahogyan a köznyelvben fogalmazni szoktak, fejben.
Valamint lassúak a végrehajtásban. Mind a labdás cselekvésben, a technikai elemek kivitelezésében, mind a labda nélküli mozgásokban.
Mivel ennek nem genetikai okai vannak- hiszen valamikor, nem is olyan nagyon régen pont a magyar labdarúgók voltak gondolkodásban és technikailag is a leggyorsabbak a világon, valamint futógyorsaságban sem vallottak szégyent- ezért ennek egyértelműen képzésbeli okai vannak.
Tehát nem jó a képzésünk.
Min kell változtatni? Az előző okfejtésből adódóan fel kell gyorsítanunk játékosainkat. A gondolkodás, döntések gyorsasága a központi idegrendszer által meghatározott.
Mint ahogyan a végrehajtásé, cselekvésé is idegrendszerileg determinált, a központi és a perifériás idegrendszer által. (A futógyorsaságnál természetesen itt a frekvenciára gondolok, a lépéshossz növelése a dinamikus láberő fejlesztésével majd 17 éves kor körül kezdődhet.)
Az organikus fejlődés törvényszerűségeiből tudjuk, hogy az idegrendszer a korai években fejlődik ugrásszerűen. Vagyis ekkor, az idegrendszer gyors fejlődésének szakaszában tudunk jelentősen hatni a gondolkodás és a cselekvés gyorsaságának fejlesztésére.
Ezért döntő, hogy a korai években, 5-12 éves kor között kell alapvetően változtatnunk a mostani képzésen. Hiszem, hogy mindent labdarúgás-specifikus körülmények között, maximális gyorsasággal, a lehető legnagyobb sebességre törekedve kell végrehajtani.
Kezdve a technikai elemektől, a párharcokon keresztül (1vs1, 2vs1, 2vs2, 3vs2, 3vs3 elleni feladatok) egészen a kis játékokig.
Mind a döntések, mind a végrehajtások sebességét belső kényszerítő erőkkel lehet növelni. Tehát nem a pálya mellett ordítozó edző jelenlétével, hanem a gyakorlatok végrehajtásának módjával.
A döntéseket a játékokon keresztül-játékok területen, irányba, mérkőzés játékok-tudjuk fejleszteni. Felgyorsítani pedig a labdás játékos megtámadásával lehet. Tehát nem azért kell a labdás játékost megtámadni, hogy letámadjanak, labdát szerezzenek- persze a védőnek ez a célja, de a labda támadásának mint eszköznek nem! Hanem azért, hogy a labdabirtoklás, a labdás játékosok gondolkodása felgyorsuljon!
A végrehajtásnál, labdás és labda nélküli mozgásoknál pedig a két csapat illetve játékos közötti verseny, időkorlát alkalmazása (pl. 4 másodperc alatt be kell fejezni az akciót) illetve az aktív védő jelenléte (visszafutó, késleltetve indított, különböző irányokból érkező védő) lehet ez a kényszerítő erő.
FootballinBarcelona.com | A jó foci iránytűje | A technikai elemek és párharcok gyakorlását össze lehet és össze kell kötni a gyorsaság fejlesztésével- hiszen a gyerek akkor fog 100%-os intenzitással és erőbedobással futni, ha közben neki kell először elérnie a labdát, neki kell gólt szereznie vagy éppen megakadályoznia. Mert a gyerek játszani és nyerni szeretne. Ezért pedig mindent meg fog tenni.
És ekkor elérkezünk a magyar játékosok sokszor emlegetett másik fő bajához- a mentalitáshoz. A legtöbb edző elmondja, hogy állandóan ösztönözni, biztatni kell a játékosaikat.
Meg vagyok győződve arról, hogy amennyiben a gyerekeket a fentebb leírt módszer szerint neveljük és képezzük, a verseny, a győzni akarás és a maximális erőbedobásra való törekvés teljesen természetes lesz számukra, el sem tudják majd képzelni, hogy sportolni máshogy is lehet.
Ekkor, és csak ekkor versenyképesek, sőt jobbak lesznek játékosaink, mint a nemzetközi mezőnyben futballozók nagy része.
A magyar emberben, a magyar gyerekben megvan az a kreativitás, ami sok más nemzet embertípusából hiányzik, és amire büszkék lehetünk.
Amikor majd ez a kreativitás megfelelő teljesítménnyel, gyorsasággal és intenzitással párosul, nem csak kiskapuk keresésével, ügyeskedéssel, akkor utolérjük a nemzetközi mezőnyt.
Mert a sportolásban, ahol a teljesítmény számít, az ügyeskedés nem vezet sehova.
A magyar játékos azért lassú, mert gyerekkorban, a legfogékonyabb időszakban lassan edz- és ehhez alkalmazkodik.
Az edzés is nagyon leegyszerűsítve erről szól. Amit edzünk, ahogy edzünk, ahhoz alkalmazkodunk.
Ilyen egyszerű. Már csak változtatni kell a módszereken!
A fenti gondolatokról bővebben itt olvashattok:
https://footballinbarcelona.com/hu/blog/tovabbkepzesek-tovabbgondolva
https://footballinbarcelona.com/hu/blog/futball-technikai-kepzes-legkisebb-gyermekeknel
https://footballinbarcelona.com/hu/blog/kis-jatekok-kepzes-soran
https://footballinbarcelona.com/hu/blog/fo-szempontok-az-edzesek-tervezesekor-es-vezetesekor-kis-korosztalyokban





