Már többször, több cikkben írtam arról, hogy a magyar labdarúgás fő problémája az, hogy lassú. Lassú, mind a döntésekben, mind a végrehajtásban. 

Erről bővebben itt olvashattok: Min kell változtatni labdarúgóink képzésében?

Ha utol akarjuk érni a nemzetközi labdarúgást, fel kell gyorsítani a játékot. Ennek egyik módja, hogy a labdás játékost azonnal megtámadtatjuk, labdaelvesztés esetén rögtön visszatámadtatjuk játékosainkat. Mindezt a lehető legkorábban, a legkisebbeknél rögzíteni kell, ezzel fogjuk tudni a döntéseket, a gondolkodást felgyorsítani. Minden fajta kis játékban, mérkőzés játékokban illetve a mérkőzéseken is folyamatosan támadni kell a labdás játékost.

Egy korábbi cikkben videó is látható erről: Hogyan tudunk változtatni a magyar labdarúgás intenzitásán?

Több klubnál, ahol követik az általam ajánlott módszereket és alapelveket, megszülettek a tapasztalatok is ezzel kapcsolatban.

Az első, hogy amikor edzéseken elkezdik a játékosok támadni a labdás játékost, akkor az addig már ismert és alkalmazott gyakorlatok hirtelen nem működnek. Sokszor elveszítik a játékosok a labdát, nem alakul ki folyamatos összjáték- pedig előzőleg már egész szépen játszottak a gyerekek. Csapkodóvá válik a játék. Mindez természetes, hiszen lecsökken a helyzetmegoldásokra jutó idő és terület. Az alkalmazkodás, az átállás nem megy egyik pillanatról a másikra.

Nem szabad ilyenkor feladni, mert 2-3 hónap után megjön a következetes gyakorlás eredménye. Megtanulnak gyorsabban játszani a játékosok, a társak gyorsabban adnak segítséget, hamarabb helyezkednek olyan területre, ahol megjátszhatóak lesznek.

A pozitív visszajelzések is megjönnek, amikor következnek az első mérkőzések. Az idegen csapatok ellen világosan kiderül hogy mennyivel gyorsabban játszanak játékosaink, labda felé védekeznek és azonnal vissza tudják szerezni a labdát. Ez általános tapasztalat, mindenhol erről számolnak be az edző kollégák.

Erről ismét két dolog jut eszembe. Az előzőekben leírtak történnek a magyar csapatokkal, amikor nemzetközi meccset játszanak. Minden szinten, legyenek azok élvonalbeli felnőtt kupameccsek, utánpótlás válogatott mérkőzések vagy gyermek klubcsapatok tornái, hirtelen szembesülnek azzal, hogy azonnal, a hazai ritmusnál gyorsabban támadják meg őket. Ezért nincs meg az addig megszokott hely és idő a technikai és taktikai elemek végrehajtására, nem működik az addig gyakorolt játék. Aztán a második félidőre sokszor felveszik a ritmust csapataink (az edzők elmondása szerint). Igen ám, de ha így gyakorolnánk minden edzésen, akkor még az a csoda is előfordulhatna, hogy egyszer végre mi diktáljuk a tempót!

A másik dolog, ami ezzel kapcsolatban bennem motoszkál, hogy versenyen, mérkőzésen azt tudom játszani és nyújtani, amit gyakoroltam. Tehát a labdarúgásunk nem a versenyrendszer újabb és újabb átszervezésétől fog megújulni, hanem a nemzetközi szinten alkalmazott alapelvek és módszerek egységes és következetes betartásától és betartatásától!

A cikk kezdeti gondolatmenetét folytatva, azok a csapatok, akik követik ezt a módszert, magukhoz képest hatalmasat lépnek előre.

Hogyan tudom azonban még intenzívebbé, valóban maximális sebességűvé tenni a labdás játékos megtámadását?

Szintén abban a cikkben, amire már utaltam az előzőekben, írtam az általunk használt belső kényszerítő erőkről, amivel növelni tudjuk a gyakorlatok és a játékok sebességét.

Ahhoz, hogy a labdás játékost valóban az általunk kívánt sebességgel, a helyzetre azonnal reagálva támadja meg játékosunk, vagy időkorlát alkalmazását javaslom, vagy speciális szabályokkal, pl. kapuk elhelyezésével ezt tudom kikényszeríteni.

Időkorlátot vagy időkényszert minden típusú játékban (kis játékok, mérkőzés játékok) lehet alkalmazni. A játéktér méretétől, a játékosok képzettségétől, életkorától függően meghatározom, hogy 2 másodpercen (3”, 4” stb.) belül mindig meg kell támadni a labdás játékost (és lehetőleg szerelni is kell). Ha valaki nem támadja meg időben, lassan reagál vagy lassan fut a labdás felé, akkor meg kell kerülnie a játékterület szélén elhelyezett bóják egyikét. Így őt is büntetem a lassú reagálásért és a csapatot is, hiszen amíg nem ér vissza, egyel kevesebben vannak.

1. gyakorlat: 4vs4 + 3 joker elleni játék a labdás játékos támadásával 

A 3 joker játékos mindig a labdabirtokló csapattal van, így alakul ki a 7vs4 elleni játék. A labdaszerző csapat tagjai közül a labdás játékoshoz legközelebbi játékosnak folyamatosan a labdát kell támadnia, 3”-en belül oda kell érnie a labdás játékoshoz és meg kell próbálnia szerelni. Ha nem támadja elég intenzíven vagy nem ér oda 3”-en belül, meg kell kerülnie a játékterület szélén elhelyezett bóják egyikét és utána folytatja a labdaszerzést.

Ezzel a szabállyal nagyon megnő a játék intenzitása, figyeljünk a terhelés-pihenés arányára.

Speciális szabályként el lehet helyezni pálya meghatározott területein plusz kapukat, amire a támadó csapat gólt lőhet. Ezzel kényszeríteni lehet a védekező csapatot feljebb, a labda felé mozgásra (előre védekezés), a terület szűkítésére és arra, hogy azonnal és intenzívebben támadják a labdást, mert gólt kapnak. Ennek ismertetésére két példát mutatok.

2. gyakorlat: 4vs4 elleni játék 3 kapura

A labdabirtokló csapat gólt lőhet az ellenfél kapujába és az oldalt elhelyezett kapukba, így mindig 3 kaput támadhatnak a játékosok. A labda nélküli csapat játékosainak mindig a labdás játékost kell támadniuk már az ellenfél térfelén is, hogy megakadályozzák a gólszerzést.

3. gyakorlat: 8vs8 elleni játék középen elhelyezett plusz kapura

Az ábrán 8vs8 elleni játék látható 4-1-3 felállási formában. A labdabirtokló csapat gólt szerezhet az ellenfél kapujába illetve a középen 2 karóból kialakított kapuba is, de csak a saját térfele felől. Ezzel kényszerítjük a labdaszerző csapatot a labda felé védekezésre, a labdás játékos támadására, illetve a támadó térfélről történő visszapassz esetén a gyors együttes labda felé mozgásra.

Labdaszerzés esetén a labdát megszerző csapat is gólt szerezhet a középső kapuba, de ők is csak a saját térfelük felől- a kapus ekkor értelem szerűen megfordul.

Különböző területen (pl. a két 16-os között, nagypályán vagy keresztbe), különböző felállási formákkal és létszámokkal játszható játék. Jól gyakorolhatók vele az eltérő felállási formák elleni labdaszerzések, a területek lezárása és még nagyon sok taktikai variáció, az adott elképzelésnek megfelelően.

Ugyanakkor nagyon intenzív játék, amivel többféle terhelési cél is elérhető. ( Különböző megkötések, szabályok, időkényszer alkalmazásával és a terhelés-pihenés meghatározásával).

Mind a két módszer és a hasonló gyakorlatok szükségesek ahhoz, hogy ellenőrizni tudjuk munkánkat. Könnyen esik abba a csapdába az ember, hogy egy megszokott végrehajtást jónak vél. Kell az ellenőrzés, a belső kényszerítő eszközök, az ismeretlen, új ellenfelek elleni mérkőzések, hogy tényszerűen, valósan tudjuk értékelni játékosaink és csapatunk teljesítményét.

Mert ami ma elég, holnap már kevés lesz. Nekünk pedig a világ élvonalába tartozó csapatok teljesítményéből és játékából kell kiindulnunk, ha utol akarjuk érni őket és vissza szeretnénk juttatnia magyar focit oda, ahova nagyon sokáig tartozott- a világ élvonalába. Minden szinten a maximumra kell törekedni. A gyerekeknél is- hiszen azért jönnek edzésre, hogy fejlődjenek- nekünk pedig kötelességünk ehhez mindent megadni, legjobb tudásunk szerint!