Barcelonában a reggel kávéval indul. Az emberek reggel, munkába indulás előtt beülnek a kedvenc kávézójukba a családtagjaikkal, barátaikkal, munkatársaikkal, vagy csak úgy egyedül, megisszák a kedvenc kávéjukat, a café cortado-t vagy a café con lecche-t, közben fellapozzák a kedvenc újságjukat.

A munka után, az este közeledtével, az emberek felülnek a metróra, vagy a villamosra és elmennek a kedvenc csapatuk meccsére. Ez itt természetes, ez az élet rendje.

Szerda este Barcelona-Villanovense mérkőzés volt a Cope del Rey-ben, a Király-Kupában. Az ellenfél a harmadosztályban (pontosabban második liga B csoportjában) vitézkedő kiscsapat. Borítékolható volt, hogy a nagy sztárok nem fognak játszani és így is lett. Neymar, Suarez, Iniesta a kispadon, Messi a keretben sincs; jöjjenek a fiatalok! A Barcelona leviszi a jegyárakat, így harmadáron be lehet jutni a meccsre.
A stadion ahogy szokott, türelmes tempóban, jókedvűen, szépen-lassan megtelik. Jönnek a gyerekcsoportok, jönnek a fiatalok és idősek.

Mert bár a nagyok, a sztárok nincsenek pályán, a csapat azonban játszik! A csapatnak meccse van és ezen ott kell lenni!

Ünnep van, a hétköznapok ünnepe, a mindennapok csodája. Futballmérkőzést rendeznek a Camp Nouban, játszik a kedvenc csapatunk!

A meccs kezdésekor, a harmadosztályú ellenfél ellen, a stadionban 67 ezer néző kezd el egyszerre szurkolni a helyszínen!

67 ezer ember érzi jól magát, tölti el az estéjét kellemesen, tapsolja meg az ellenfél játékosait, miközben biztatja a sajátjait is. A játék végén pedig 67 ezer ember megy haza egy kicsit boldogabban- mert jól érezte magát, jól szórakozott és minőségi időt töltött el együtt a családtagjaival vagy a barátaival!

Ez a labdarúgás hetente ismétlődő, hétköznapi csodája.

Boldog vagyok, hogy ezt itt átélhetem a családommal.
Szomorú vagyok, hogy ezért a magyar embereknek kétezer kilométert kell utazniuk.
Szomorú vagyok hogy ez otthon elveszett az évtizedek során.