Nagyon kevés olyan tanár van, aki nem a tantárgyat tanítja, hanem a gyereket. Ez igaz az edzőkre is. Az edzői szakmának csak az egyik része a csapat taktikai és fizikai felkészítése, a másik, legalább ennyire fontos terület az egyénnel, a játékossal való foglalkozás.

Gyerekkortól kezdve képezni, nevelni kell őket, segítve egészen a felnőtté válásig. Felnőtt korban pedig alkalmassá kell tenni őket a képességeik szerinti és aktuális állapotuknak megfelelő csúcsteljesítmény elérésére. Ez pedig csak úgy elképzelhető, ha ismerjük a játékosainkat.

Sok edző a játékosokra és a csapatra is csak mint a saját céljai elérésének eszközeire tekint. A felnőtteknél, a profi világban ezzel ideig-óráig célt lehet érni. Ha van elég anyagi forrása a klubnak, lehet mindig új játékosokat hozni, cserélni.

De 11 jó játékos még nem alkot közösséget. Nem tudnak tartósan a csúcson maradni, ha nem ismerik igazán egymás értékeit és gyengéit, nem képesek együtt és egymásért küzdeni.

Ahhoz, hogy valódi közösséget sikerüljön kialakítani, ismerni kell a játékosokat.

A jó utánpótlás edző elképzelhetetlen megfelelő emberi tulajdonságok nélkül. Jó pedagógiai érzék, empátia, a gyerekek ismerete, őszinteség és egyenesség. Sokszor fontosabbak ezek a tulajdonságok, mint egy-egy játékrendszer tökéletes ismerete.

Természetesen tisztában kell lenni az adott életkorra jellemző szakmai ismeretekkel (életkori sajátosságok, fő képzési irányvonalak).

Azonban előrébb való, hogy a gyerekek előmenetele, fejlődése fontosabb legyen az edző számára, mint az eredmény elérése és ezen keresztül saját maga dicsősége és dicsérete.

Egy jó utánpótlás edző számára mindig fontosabb a gyerek, a játékos, akivel foglalkozik, mint a csapat győzelmeinek és a saját eredményeinek hajszolása.

Az igazi eredmény, az igazi dicsőség az lesz a számára, ha játékosát a legjobbak között látja majd felnőttként játszani. Akikből pedig nem lett profi futballista - mert csak 1-2 %-ból lesz az - azokat is sikerült becsületes munkára, a céljaikért dolgozni és küzdeni tudó emberekké nevelni a sporton keresztül. Ez az igazi büszkeség, ezzel alkot igazán maradandó értéket.

Ehhez viszont ismerni kell a gyerekeket, akikkel dolgozunk nap mint nap. Ez a feladata, sőt a kötelessége is egy edzőnek: ne csak a futballal, ne csak a csapattal és a játékossal, hanem a gyerekkel, az emberrel is foglalkozzon.

E a témával kapcsolatban találtam egy érdekes cikket, amelynek fordítását itt olvashatjátok.

Írásában Dan Wright aki a Gulu United FC csapatánál (Uganda) a képzés és játékosok fejlesztésének vezetője a játékos megismerésének, a kapcsolatok kiépítésének és a személyiség fejlesztésének fontosságát tárgyalja.

Az embert képezd, ne csak a játékost!

Az edző és a játékos közötti bizalom kiépítése minden szinten elengedhetetlen a siker eléréséhez.

Mint edzőnek akár az ifjúsági játékosok fejlesztése a célod akár a Premier League megnyerése, mindkettő elképzelhetetlen a sportolókkal és a játékosokkal való emberi kapcsolat nélkül.

Ez a megfoghatatlan kötelék a sportoló és edző között nagyon észrevehető az edzések, a beszélgetések és a mérkőzések során, ugyanakkor nehezen kézzelfogható, számszerűsíthető.

Ez nem megtanulható a tanfolyamokon és nem is azoknak az edzőknek a kiváltsága, akik maguk is elismert játékosok voltak.

Ahogy haladok előre edzői pályafutásom során egyre inkább hiszek abban, hogy ez egyfajta személyes képesség, amely elválasztja a jót a kiválótól.

Igen, mindig lesznek taktikai újítók: új rendszerek és szerepek megalkotói, de ezek semmit sem érnek ha a játékos nem érti meg a módszereket vagy nem bízik meg teljesen az edző szavaiban és ígéreteiben. Hívhatjuk ezt személyiségnek, karizmának vagy kémiának, a lényeg, hogy fejleszthető.

Éppen ezért az edzőnek figyelembe kell vennie és meg kell értenie a játékosokat.

Engedd őket beszélni

A döntő kiindulási pont számomra, hogy nem lehet megérteni a játékosokat ha a kommunikáció csak egyirányú.

A játékosok megismerését idősebbekkel el lehet kezdeni személyes beszélgetések során, de a fiatalabb játékosoknál én bevezettem egy úgynevezett „rólad” kérdőívet. Ez megadja azt a szabadságot a játékosnak, hogy beszéljen a saját játékáról, az általa megtett útról, a saját teljesítményéről és mindenről, ami e mögött van.

Közös jövőkép

A kulcs, hogy az egyénre szabott képzési-fejlesztési tervvel, célokkal kapcsolatban teljes legyen az egyetértés a játékos és az edző között, ugyanis ha e célok csak az edző elgondolásait tükrözik, a játékos nem fogja a magáénak vallani amikor igazán szükség lenne rá. Ugyanígy ha csak a játékos határozza meg, adódhatnak olyan nehézségek később amiket nehéz egyértelmű okokra visszavezetni.

Légy őszinte

A játékos képzésének folyamán az edzőnek mindvégig őszintének kell maradnia. Túl gyakran mondjuk azt a játékosnak amit hallani akar, és nem azt ami segítené elérni a következő szintet.

Természetesen tekintettel kell lennünk a fiatalabb játékosokra és szüleikre, de az őszinteség elengedhetetlen ebben a folyamatban. Ha az a célod, hogy mindenkihez jó legyél, mindenkinek megfelelj, akkor később, mikor a célok vagy álmok nem teljesülnek, úgy fognak rád tekinteni mint aki megbízhatatlan sőt talán még alkalmatlan is.

Azok a játékosok, akikkel együtt dolgoztam, mindig nagyra értékelték az őszinteséget, egyesek többre mint mások, de ez volt a sziklaszilárd alapja a sikernek.

Nem építhetsz valódi kapcsolatot hamis ígéretekre vagy meg nem érdemelt dicséretekre.

Feltétel nélküli támogatás

Talán a legnehezebb rész, amivel a legtöbb edzőnek meg kell küzdenie.

Miután egyszer már meghatároztad az elvárásaidat és a céljaidat, ragaszkodni kell hozzájuk.

Nem vezet egyenes út amíg a kezdőből tapasztalt játékos lesz, mindenki különböző. Nagyon könnyű támogató módon, a játékost biztatva és bátorítva viselkedni amíg a játékosunk magabiztos, gólokat lő és jól oldja meg a helyzeteket a labdával.
De mit mutat a testbeszéded és hogy kommunikálsz amikor sorozatban elad 5 labdát?

Hogy bízzon meg benned egy játékos, ha néhány rossz nap vagy gyengébb teljesítmény után elvágsz minden szálat és azt mondod, ő nem az a szint amire szükség van, el kell engedni.

Természetesen az úton mindenki elkövet hibákat, de túl gyakran a játékosokat okoljuk ezért. „Nem jól helyezkedik” vagy „nem tudja használni a gyengébbik lábát”. Nos, nem ennek a magtanítása a munkád mint edzőnek?
Nagyon hamar elvesztenéd az állásodat, ha minden gyerek Messi lenne már 7 éves korában.

Ha egy játékos hibázik edzésen vagy mérkőzésen, mindig azt kérdezem magamtól: felkészíthettem-e volna jobban erre a szituációra? A válasz majdnem mindig, igen. Akár egyéni képzéssel, videó elemzéssel vagy egyszerűen további gyakorlással, biztatással.

Azok az igazán nagyszerű pillanatok, mikor a játékos tudatossá válik és önmagára reagál. Hibázik, majd azt mondja neked:”azt kellet volna csinálnom, hogy...”. Néha egy pillantás is elég. Nincs szükség arra, hogy az ember „leüvöltse a fejüket”, amikor elkezdik felismerni a saját hibáikat.

Ahhoz azonban, hogy idáig eljussunk, hetekre, hónapokra vagy szezonokra van szükség, mérkőzésekre és megbeszélésekre, értékelésekre.

Maradj ugyanazon az oldalon

A feltétel nélküli támogatásnak azonban keretet kel adni. Nem lehetsz egyszerűen csak egy támogató. Szükséged lesz egy útitervre, amely tartalmazza, hol vagyunk, hová akarunk eljutni és hogyan.

A legjobb ezt hivatalosan megtenni. Én szeretem ezt leírni, egy egységes sablont használva amikor elkezdjük a közös munkát. Még egyszer: a cél őszintének és objektívnek lenni.

Ismerd a játékosodat

Ez az edzői szakma művészete. Tudni hogyan és mikor kommunikáljunk és ez hogyan hat az egyénre.

A legjobb ha minél előbb beszélünk a szülőkkel, lehetőleg nem a a játékos jelenlétében.

Tedd fel nekik a kulcsfontosságú kérdéseket a gyerekeikkel kapcsolatban, mint:

• Mi motiválja őket?
• Mitől lesznek csalódottak?
• Miért futballoznak?
• Mit szeretnek az iskolában?
• Mi jellemzi a szociális viselkedésüket? Mit szeretnek általában?
• Vannak-e testvéreik?

A megértés új szintje fog kitárulkozni; bepillantást nyersz a labdarúgó mögött rejtőzködő személybe. Amint rájössz, hogy éppen dicséretre, bátorításra, kritikára, egy pacsira vagy egyszerűen csak csendre van szükségük, fantasztikus eredményt fogsz tapasztalni.

Nem minden a futballról szól…

Az edzőnek néhány játékossal könnyű jó kapcsolatot kialakítania, ők szeretnek visszajelzéseket kapni vagy a csoport vezetői lehetnek. A legtöbb fiatal játékost azonban meglehetősen nehéz megfelelően megismerni, az a játékos akit a pályán látsz teljesen máshogy viselkedhet az iskolában, otthon, vagy akár az öltözőben.

A legjobb módja annak, hogy kapcsolatot alakíts ki velük és megismerd őket, ha beszélgetést kezdeményezel és ha lehet, nem a fociról.

Néhány egyszerű kérdés, ami segíthet:

• Vannak testvéreid, bátyád vagy nővéred?
• Mi történt ma az iskolában?
• Beszélsz-e valamilyen idegen nyelvet?
• Mit szeretsz csinálni szabadidődben?
• Szoktál-e mást is sportolni?
• Mi a kedvenc...ételed/filmed/hol szeretsz nyaralni?

Ezek teljesen alapvető kérdések és szinte mindig azonnali eredményeket hoznak. A játékosok úgy érzik hogy ők az érdekesek a számodra, nem csak az, hogyan futballoznak.

Ezek a beszélgetések új ajtókat nyithatnak meg, ezért kezdeményezz hetente beszélgetéseket, akár beceneveket is adhatsz! (Nem szabad összetéveszteni a gúnynevekkel!)

Nem kezelheted a játékosokat egyformán. Tanulmányozni és elemezni kell egyenként, megtudni mi hajtja és hogyan tudod az ellenőrzésed alatt tartani őket. Egyeseket talán többször le kell ültetni a kispadra. Másokat vállon kell veregetni, többet kell dicsérni. Bárcsak lenne egy képlet…
John Wooden, amerikai kosárlabda-edző

Forrás: https://playerdevelopmentproject.com/coach-the-person-not-the-player/
Címlapfotó: www.futbolprimera.es