Amióta itt élek Barcelonában, nagyon sok utánpótlás edzést nézhettem végig. Keresem az okokat, hogy mitől jobbak a katalán gyerekek, mitől jobb a katalán futball, mint a mienk, a magyar.
Természetesen nem lehet egyetlen mondatban ezt megválaszolni. Rengeteg összetevője, szereplője van a labdarúgásnak, és biztos hogy nagyon sok téren kell előrelépnünk. Önmagában nem igaz, hogy csak az edzők a hibásak, ahogyan az sem igaz, hogy a gyerekek, a játékosok, egyszóval a futballisták, legyenek azok kicsik vagy nagyok, profik vagy amatőrök hozzáállásában, divatosan kifejezve mentalitásában rejlik a hiba. De az okokat keresni kell, és minden szereplőnek szembe kell vele néznie és változtatnia rajta, mert ha minden marad a régiben, ha azt csináljuk, amit eddig, ott is maradunk, ahol most vagyunk!
Az okok keresése közben, az utánpótlás edzéseket és mérkőzéseket figyelve, van pár dolog, ami rögtön szembeötlik. Megpróbálom pontról pontra összeszedni, mi az, amit tapasztalok, és amit ha átveszünk, mi, azaz a magyar foci is előre tud lépni. Ezt ugyanis az utánpótlással, a képzéssel kell kezdeni, ebben biztos vagyok!
Azt tapasztalom az edzéseken, hogy már a legkisebbek is mindent maximális gyorsasággal hajtanak végre, maximális sebességen tanulnak meg! Nincs az a régi, általunk is tanult módszer, hogy először lassan sajátítsd el a helyes technikát és majd azt gyorsítsd fel. NEM! Mindent gyorsan csinálnak, a labdás koordinációs gyakorlatoktól a kapuralövésig. Ahogy a kezdeti durva koordinációból a sok-sok gyakorlás során finom koordináció lesz és ahogy nő és fejlődik a gyermek, a sebesség, a végrehajtás gyorsasága megmarad, hiszen végig így gyakorolt! És ez lesz a természetes "nyomás" alatt, stresszhelyzetben, azaz a mérkőzéseken is, amikor teljesíteni kell.
Ami ugyancsak rögtön feltűnt, összefüggésben a gyorsasággal, hogy rengeteg "verseny-gyakorlatot" csinálnak. Ezek során verseny van a technikai gyakorlatok végrehajtása közben, a kapura lövésnél, az átvételek végrehajtásánál, stb. Jellemző, hogy ezeknél a gyakorlatoknál, amiket és komplex, összetett gyakorlatoknak hívok, a futball szinte minden eleme fejlődik.
Egy jellemző gyakorlat pl. az Espanol U11-es csapatának edzéséről:
RCD Espanyol U11 edzés, 2015 október 5, BarcelonaJátékos labdavezetéssel indul, felpasszolja a labdát a társának és:
1. eldönti, hogy melyik edző felé induljon, vagy
2. az edző ad neki jelt, hogy melyik oldalra induljon.
Az edzőtől kapott labdát visszapasszolja és megpróbálja a másik irányba labdavezetéssel induló társát utolérni és leszerelni. A labdát kapó játékosnak társa mozgására reagálva kell az ellenkező irányba átvennie a labdát és a bóját megkerülve gólt szerezni. Összetett, komplexen fejlesztő gyakorlat. Maximális intenzitású sprintek (gyorsaság fejlesztés), alkalmazott technika maximális gyorsasággal végrehajtva, gyors döntés és versenyhelyzet. És természetesen futballkondíció fejlesztése széria és ismétlésszámtól valamint pihenőidőtől függően.
Ezeknél a típusú gyakorlatoknál állandó versenyhelyzet van, hiszen a támadó gólt akar szerezni, és ott a védő, aki ezt meg akarja akadályozni. Maximális sebességen dolgoznak a gyerekek mind labdával, mind labda nélkül, mert meg akarják nyerni az adott feladatot. A gyakorlat közben tehát fejlődik a labdás és labda nélküli gyorsaságuk is! Nem gondolom, hogy a kondicionálással külön kéne foglalkozni, főleg nem ebben a korban és nem akkor, ha ilyen típusú gyakorlatokat csinálnak, mert ezekben a gyakorlatokban a futballhoz kellő kondíciós képességek mindegyike fejlődik!
Ami nekünk, a magyar futballközegben felnövőknek a legfontosabb: a gyakorlat közben a mentalitás, a versenyszellem folyamatosan fejlődik, hiszen állandó verseny, állandó győzni akarás van jelen! Ha valami, hát ez fejleszti legjobban a mentalitást! És nem kell biztatni a gyereket, mert a jó versenyzőtípus az nyerni akar, akinek meg ez nem komfortos, nem bírja az állandó nyomást, az előbb utóbb "elkopik", elmarad, nem jár majd edzésre.
A harmadik szembetűnő dolog is természetesen összefügg az első kettővel, mint ahogy minden mindennel. Ez pedig az edzők edzésvezetése, oktató módszere, viselkedése, hívjuk bárhogy is. Nem láttam a játékosokkal veszekedő, őket motiváló edzőket. Egyszerűen mert nem kell őket motiválni! Természetesen főleg a kiemelkedő csapatok (Barcelona, Espanol, Damm, stb.) játékosainak edzéséről beszélek, de hát dolgoztam Magyarországon mint a Ferencváros illetve a Puskás Akadémia szakmai igazgatója, így van összehasonlításom a hazai elit utánpótlásban nevelkedő gyerekek hozzáállásával kapcsolatban is!
Szóval az edző biztat, dicsér, és ami a legfontosabb, nem dönt a fiatal futballista helyett. Ha egy játékhelyzetben más megoldás lett volna a jó, akkor kérdez, és a gyereket rávezeti a jó válaszra!
Rengetegszer tapasztaltam otthon a mérkőzést végig vezénylő, üvöltve dirigáló edzők edzés- és mérkőzésvezetését. Csakhogy mire egy szituációban irányítja a gyereket, és a mondandója el is jut a gyerekig, és a gyerek azt meg is próbálja végrehajtani addigra az adott játékszituáció már régen elmúlt, és a jó megoldás helyett csak egy rettegve "játszó", a játékot már régen nem élvező és önbizalom-hiányos gyermek marad a pályán, akivel aztán felnőtt korában meccseket, komoly csatákat kellene nyerni, de csak a vereségtől való félelem marad!
Szóval rengeteg apróságból áll össze a különbség, és a változás nem fog egyik pillanatról a másikra bekövetkezni, de muszáj változtatni és minden egyes apróságra odafigyelni!
A különbségek észrevételéhez, megtalálásához pedig úgy gondolom, a legjobb hely Barcelona és a Katalán futball tanulmányozása!
