Erdélyben, a Székelyföld Labdarúgó Akadémián alkalmazzuk az előző írásokban már ismertetett képzési irányelveket és edzésvezetési követelményeket.

Ezek röviden összefoglalva a következők:

1. Minden gyakorlatnál törekedjünk a 100%-os intenzitású végrehajtásra.

2. Az intenzitás növeléséhez alkalmazzunk belső kényszerítő erőket - egymás elleni, aktív védővel szemben végrehajtott feladatok, versenyhelyzetek, időkényszer illetve csapatjátékoknál (kis játékok és mérkőzésjátékok minden formája) a labdás játékos megtámadása.

3. Már a technikai gyakorláskor, a technikai elemek tanításakor is törekedjünk a mérkőzésszerű, valós futball szituációba behelyezett oktatásra -alkalmazott technika oktatása!

4. A gyerekek a gyors végrehajtás során eleinte sokat fognak hibázni (durva koordinációs szakasz), majd a gyakorlások során egyre ügyesebben, kevesebb hibát vétve fogják végrehajtani a feladatokat (finom koordinációs szakasz). A sebességből, a gyors, versenyszerű gyakorlásból azonban ne engedjünk!

5. Hozzunk létre minél több döntéshelyzetet az edzéseken- az idegrendszer a korai években fejlődik a legnagyobb mértékben, ekkor van a legtöbb lehetőségünk a döntések gyorsaságának fejlesztésére.

6. A sok játékszituáció, a kis játékok változatos alkalmazása és a mérkőzések, mérkőzésjátékok mind ennek a fejlesztését is szolgálják. Teremtsünk döntéshelyzeteket a koordinációs gyakorlatok és a technikai gyakorlások során is!

7. Az edzések és mérkőzések során engedjük a játékosainkat dönteni, ne akarjuk a döntési folyamatot kívülről vezérelni.

8. Hagyjuk a gyerekeket dönteni és kérdésekkel, a szituációk elemzésével vezessük rá a helyes döntésre.

9. Mindezeknek az alapelveknek az alkalmazásával a „győztes mentalitás” fejlesztését is elérjük: a gyors végrehajtás, az állandó döntéskényszer, a folyamatos versenyhelyzet csak a jó versenyző típusoknak megfelelő, komfortos.

Az elmúlt másfél év tapasztalatai azt mutatják, hogy hatalmast fejlődtek a gyerekek. Sokat léptek előre az edzéseken és a mérkőzéseken az intenzitásban. Nagyon jó ritmusban hajtják végre a feladatokat, törekednek a technikai elemeknél és a támadás befejezéseknél is a maximális sebességre. Labda elvesztésekor visszatámadnak, igyekeznek az elvesztett labda azonnali visszaszerzésére.

Hogy az agresszivitásuk a játékban mennyit fejlődött, azt nehéz megítélni, mert a székely emberre alapvetően jellemző, hogy nem adja meg magát, küzd az utolsó leheletéig. Valóban harcol, ahogy ott mondják „odateszik a csontot”. Ez adódik a nép történelméből, hagyományaiból, a genetikai állományuk része lett. Ilyen a karakterük.

A módszer magyarországi alkalmazóinak visszajelzése alapján azonban egyértelmű, hogy ezen a területen is nagyot léptek előre a játékosok.

Ugyanakkor most következik a képzés nehezebb része. A ritmus, az intenzitás már megvan- de ez sokszor átmegy „ész nélküli” rohanásba. Labdabirtokláskor a gyors ritmusra való törekvés abban merül ki, hogy lehajtott fejjel, labdát vezetve sprintelnek a játékosok. Nem követi a gondolkodás, az összjáték sebessége a a játék ritmusát. Ezért sokszor kapkodó lesz a játék, sok labdavesztéssel, majd visszatámadással, és a labda megszerzése után annak újbóli elvesztésével.

Most kell következnie a képzésben annak, amit én edzői művészetnek hívok.

A csapatjátékban ki kell alakítani a játékosok egymás közötti kapcsolatát, a pozíciókat az adott játékrendszernek megfelelően.

A labdás játékosnak mindig kell hogy legyen segítsége, támogató társai, akik megjátszható helyen kérik a labdát. Ezeket a pozíciókat ki kell alakítani és meg kell tartani. Később ebből lehet majd kiindulni, amikor elmozgásokkal egy-egy pozíciót elhagy a játékos, és az üresen maradt helyet egy másik játékos tölt fel. (Alakzat-bontó és építő játék.)

A társak egymáshoz való elhelyezkedést elsősorban a kis játékokkal tudjuk kialakítani.

Ezekben a kis játékokban az általános alapelveket is meg kell tanítani- a labdás játékos szélességi és mélységi segítése- és a csapat játékrendszerének megfelelő pozíciókat is meg lehet határozni.

Az edzőnek tudnia kell, hogy milyen játékrendszerben, milyen felállási formában játszatja a csapatát. Ezen belül tudnia kell az egyes csapatrészek és játékosok feladatait labdabirtokláskor (labdakihozatal, középpályás játék, támadások befejezése, stb.), labdaszerzéskor (területvédekezés, egymás biztosítása, labdaszerzés helye, együttes visszatámadás módja és ideje, stb.) illetve a labdabirtoklás átmeneteikor.

Ezek az alapelvek természetesen a jól működő futballkultúrákban egy egyesület játék filozófiájának, kultúrájának a részei, ami a hagyományokból indul ki és amit a szakmai és képzési programjuk pontosan meghatároz.

Nálunk a legtöbb helyen nincs ilyen. Ahol pedig papíron illetve elmentett dokumentumokban létezik, ott sem használják sok helyen. De ez már egy másik cikk témája…

Tehát amikor már tudjuk, hogy mit és hogyan akarunk játszani, akkor el lehet kezdeni a kis játékokkal felépíteni a csapat játékát.

Játékok területen, játékok irányba, zónákkal, jokerekkel, fal játékosokkal, stb. Rengeteg lehetőségünk van, de tudnunk kell, mit és hogyan akarunk játszani!

Ekkor ki tudjuk alakítani a játékosok egymáshoz való elhelyezkedését, a pozíciókat. Ilyen módon fel tudjuk gyorsítani majd az az összjátékukat és a gondolkodásukat.

Ahogy haladunk előre a képzés folyamán, a terület csökkentésével tudjuk még gyorsabb gondolkodásra ösztönözni játékosainkat.

Ehhez kapcsolódva ajánlom a következő cikket:

https://footballinbarcelona.com/hu/blog/hogyan-kezdtek-el-fc-barcelona-akademiajan-jatek-felgyorsitasat-intenzitas-noveleset-tanacsok-edzoknek

Ne feledkezzünk el a labdás játékos megtámadásának megköveteléséről a játékok során! Ezzel is kényszerítjük a labdabirtoklókat a gyorsabb döntésekre és cselekvésre.

Összefoglalva tehát az edzői munka nehezebb része következik a székelyföldi labdarúgásban- a csapatjáték, a gyors kombinatív játék, a gyors gondolkodás és döntések kialakítása az összjátékban.

Nehéz, aprólékos, szakmai felkészültséget és igényességet követelő munka- de ebben rejlik az edzői munka szépsége és a valódi alkotás lehetősége.