Hiszek a magyar futball felemelkedésében. Hiszek abban, hogy a magyar futball jelenlegi színvonala megváltoztatható az utánpótlás képzésen keresztül. Hiszem azt, hogy a magyar edzők a katalizátorai lesznek ennek a változásnak, képesek előidézni ezt a változást. Mert akarják a változást és hajlandóak mindent megtenni ezért.

Hiszem hogy a magyar gyerekek nem ügyetlenebbek, lassabbak, tehetségtelenebbek a világ más részein élő gyerekeknél. Sőt! Kreatívak, ügyesek és képesek azokra a váratlan megoldásokra, amiket a világ futballja keres és amik megtöltik a stadionokat.

Hiszem azt, hogy a magyar futballtársadalom összefogva, élve a most kapott lehetőséggel ki fogja hozni gyerekeinkből a képességeik maximumát, és a most felnövő generáció már egy sikeres és versenyképes magyar futball részese lesz.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nyáron EB-t nyerünk vagy megint világbajnoki döntőt játszunk 2 év múlva. Hanem azt jelenti, hogy a ma elkezdett változtatásokkal megkezdjük a felzárkózást. És holnap utánpótlás klubcsapataink és válogatottjaink ki-ki mérkőzéseket vívnak, ahol a labdabirtoklásban, támadásokban, sikeresen végrehajtott cselek számában és gólokban is egyenrangú ellenfelei leszünk a világ legtöbb csapatának. És bátran, önbizalommal telve mennek ki fiaink a pályára, nem félve senkitől. Hisznek magukban és az elvégzett munkában.

Az így felnövő gyerekekből holnapután olyan felnőtt játékosok lesznek, akik magyar klubcsapataikkal még tavasszal is versenyben állnak az európai kupákban. Akkor pedig a nemzetközileg jegyzett csapatok sorban állnak játékosainkért, akik majd hazahozva megszerzett tudásukat és tapasztalataikat, azokat újra kamatoztatni tudják a magyar futball érdekében. Hogy soha többé ne veszítsük el a kapcsolatot a nemzetközi vérkeringéssel és folyamatosan követni tudjuk a legújabb irányvonalakat.

Mire idáig eljutunk, válogatott csapataink rendszeres szereplői lesznek a világversenyeknek, legyenek azok férfi vagy női, felnőtt vagy utánpótlás csapatok. Ekkor már minden magyar futballista tudni fogja, hogy milyen érzés több tízezer ember előtt játszani hétről hétre. Tele lesznek az új, korszerű stadionok, ahova ismét jó lesz mérkőzésre járni, mert minőségi futballt lehet látni és magyar játékosokért lehet rajongani.

Hiszem, hogy ez az idő már közel van és ez nem utópia, nem csak álom marad.

A magyar futball szakma tanulni, fejlődni és bizonyítani akar. A magyar edzők semmivel sem rosszabbak, mint külföldi társaik. A magyar edző pont olyan, mint a többi magyar ember, dolgozzon az bármilyen szakmában. Van közte kiváló, tehetséges, szorgalmas, és van akinek nem adatott meg mindaz a képesség, amitől kiemelkedő szakember lehet. Ez így van minden szakmában, így van az orvosok, mérnökök, tanárok, autószerelők és vendéglátóipari szakmunkások között is.

Segíteni, támogatni kell egymás munkáját, mert egymásra vagyunk utalva, csak egymásban bízhatunk, A másik kolléga által felfedezett és tanított, felnevelt és tovább segített kisgyerek kerül majd valamelyik akadémiára és lesz később felnőtt játékos, akivel csatába kell menni. Meg kell osztani, közre kell adni a megszerzett tudást, hogy éljenek vele a többiek is. Közös a cél, közös az érdek.

Én is ezért dolgozom, ezért keresem azt a kitörési pontot, amivel meg tudjuk változtatni a futballunkat. Ezért teszem közzé azokat, amiket tapasztalok.

Ma már könnyen hozzáférhetőek szakanyagok az interneten, mind szöveges mind képi és egyéb multimádiás formában. Lehetőség van külföldi tanulmányútra menni, csapatoknál folyó munkát meglátogatni. A külföldi szakembereket elhozzák hozzánk, lehet tőlük tanulni. A korszerű módszerek elérhetőek és meg is tanulják, értik és alkalmazzák ezeket a klubokban.

Mindenhol tanítják a gyerekeket a technikai feladatok helyes végrehajtására, alkalmazzák a párharcokat és kis játékokat, szervezik a csapatjátékot, a labdabirtoklást és a labda visszaszerzését, a támadások és gólszerzések módjait és a védekezést. Van ahol az egyik elemre fektetnek nagyobb hangsúlyt, máshol a másikra-ez a világon mindenhol így működik.

Amiben el vagyunk maradva, az az intenzitás, a ritmus, az iram. Ugyanazokkal a gyakorlatokkal, módszerekkel dolgozik a magyar edző, a magyar játékos, csak az intenzitás nem megfelelő.

Azért írom le és hangsúlyozom ismét, hogy világossá tegyem, tiszta legyen mindenki számára: a ritmus, az intenzitás, az iram növelésének, a játék felgyorsításának módját keresem!

Tehát alkalmazni kell a technikai képzésen és párharcokon keresztül a kis játékokig és a csapatjáték szervezésének módjaiban mindazt, amiket a világ futballja , így a magyar futball is használ.
Nálunk Magyarországon azonban mindezt fel kell gyorsítani, ehhez pedig valamilyen kényszerítő eszközre van szükség.

Ez lehet állandó edzői motiválás és nyomás, ebben én azonban nem hiszek. A gyerek magától is játszani és nyerni akar, nem kell őt erre külön biztatni. Tartani és erősíteni kell bennük a belső motivációt!

Lehet ez a kényszerítő eszköz időkorlát alkalmazása, amikor mindent egyre gyorsabban, rövidebb idő alatt kell végrehajtani. Csakhogy a labdarúgó, ahogy minden más labdajátékos is, nem az óra, hanem a társa ellen szeret játszani és nyerni.

Marad tehát az a két módszer, amiket ajánlok és amiket minden edzésen szinte minden gyakorlatnál használni kell.

Az első a verseny. Teremtsünk a gyakorlatok végrehajtásakor versenyhelyzetet. Lehet az bármilyen technikai feladat végrehajtásakor (labdavezetésnél, kapra lövésnél például) vagy 1:1 elleni játéknál, de lehet csapatok között is. Például két csoportban, egymás mellett azonos feltételekkel végrehajtott koordinációs feladatnál melyik csapat tudja gyorsabban végig járatni a labdát háromszor vagy ötször, stb.
A gyerekek nyerni akarnak, ezért megpróbálják a lehető leggyorsabban átvenni és továbbítani a labdát. Figyeljétek meg, hogy az elején, ahogy felgyorsul a végrehajtás, mennyit fognak hibázni, majd 2-3 hét alatt hogy hozzászoknak a nagy sebességű végrehajtáshoz!

Versenyhelyzet az is, mikor a társ ellen versenyeznek, aki meg akarja szerezni a labdát, tehát egy aktív védőt használok a gyors végrehajtás kikényszerítéséhez. Előző cikkeimben sok példát hoztam ezekre a gyakorlatokra.

A második módszer pedig a labdás játékos megtámadása, amit a játékos során alkalmazni kell. Akár a kis játékok vagy mérkőzés játékok bármely változatát gyakoroltatjuk, a legjobb módszer a játék felgyorsításához a labdás játékos megtámadása és nyomás alá helyezése. Ha csökkentjük a játékterületet vagy meghatározott időre játszatjuk a csapatot, akkor is ezt tesszük még intenzívebbé. És csakis a labdás játékos megtámadásának megkövetelésével lehet a mérkőzéseken megkívánt szintre felgyorsítani a gyakorlást. Arra a ritmusra, amivel nemzetközi szinten találkoznak a csapatok.

Ha nem azon a ritmuson, nem azon a sebességen gyakorol a játékos, akkor nem gyakorol semmit, nem a mérkőzésre készül fel! A mérkőzésen nem fogja tudni gyorsan végrehajtani a technikai elemeket, rosszul fog dönteni és keveset lesz nála a labda. És akkor marad az, ami most is jellemző a magyar csapatokra, ahogy kilépnek nemzetközi porondra: minél jobban meg kell szervezni a védekezést és kontrára játszani, mert nincs minőségi fölényi senki ellen.

Tehát a labdás játékos megtámadásakor nem az a cél, hogy pressinget oktassunk és a védekezést szervezzük, hanem éppen ellenkezőleg, a labdabirtoklást lehet ezzel felgyorsítani és biztosabbá tenni!
Akárhogy is szervezzük a labdabirtoklást és a támadásokat, azt Magyarországon fel kell gyorsítani!

Összefoglalva tehát: a fő cél, hogy minőségi, futballozni tudó játékosokat neveljünk és képezzünk. Ennek a módszere és gyakorlat anyaga ismert, kézben van. Mindezt fel kell gyorsítani a mai futball követelményeinek megfelelően. Ezt pedig versenyhelyzetek megteremtésével és a labdás játékos megtámadásával lehet, amit alkalmazni kell minden edzésen, szinte minden gyakorlatnál.

Hiszem, hogy ezt meg lehet és meg is tudjuk csinálni országos szinten.

Hiszem, hogy rövidesen sok örömünk lesz a magyar labdarúgásban.

Hiszem, hogy minden magyar embernek örömet és büszkeséget fog szerezni a közeljövőben a magyar foci.