Az utóbbi hetekben sok gyerek edzést láttam, elsősorban a 6-12 évesek korosztályában. Erre a korosztályra koncentrálok, mert itt kell a legnagyobb változást bevezetnünk a képzésben, és itt van a legnagyobb lehetőségünk az előrelépésre.

Ha itt nem dolgozunk jól, a megfelelő irányvonalak mentén, akkor a későbbiekben, a nagyobb korosztályokban már olyan deficit, hátrány keletkezik, amit nem lehet pótolni, behozni.

Amikor a kezdő gyerekeknél, a legkisebbeknél nem a megfelelő módszerrel kezdjük el a gyerekek oktatását, tanítását, akkor naponta a rossz megoldásokat, módszert rögzítjük a gyerekekben. Pont akkor, amikor a legfogékonyabbak, az idegrendszerük a legjobban fejlődik, és amit tanulnak, a szinte „beleég” az idegrendszerükbe.

Tehát amikor egy technikai elemet lassan tanítunk, és nem gyorsítjuk fel, nem helyezzük játékszituációba, versenyhelyzetbe, hanem hagyjuk, hogy a gyermek a saját ritmusába csinálja, akkor a lassú megoldást rögzítjük minden alkalommal.

Sok éves tapasztalatom és spanyolországi tanulmányaim is azt mondatják velem, hogy már a legkisebbeknél is fel kell gyorsítanunk, játék-illetve versenyszituációba kell helyeznünk a technikai elemek oktatását!

Ennek illusztrálására készítettem egy felvételt egy teljesen kezdő csoport edzéséről.

A labdarúgás alapjaival pár hete ismerkedő gyerekeknél azt láthatjátok a videó első harmadában, hogy a labdavezetést és a kapura lövést a saját ritmusukban hajtják végre, ismerkedve a labda tulajdonságaival.

A második részben a labdavezetés után meggurított labdát utolérve kell kapura lőni. Felgyorsult a gyerekek mozgása, belépett egy kényszerítőeszköz (utol kell érni a labdát) és javult a technikai végrehajtás.

A harmadik részben versenyhelyzetbe helyeztük a gyakorlatot. Labdavezetés és kapura lövés, jelre indul 2 játékos- az nyer, aki előbb juttatja be a labdát a kapuba.

Mintha nem is ugyanazok a gyerekek csinálnák a feladatot! Felgyorsult a végrehajtás, gyors lett a labdavezetés és a kapura lövés is, dinamikus lett az egész gyakorlat!

Amíg az első végrehajtásnál azt látjuk,hogy a gyerekek sokszor megállnak labdavezetés közben, és újra nekifutva lövik el a labdát, addig itt már lendületből hajtják végre a kapura lövést is.

Természetesen nem hiba nélkül! Hiszen még csak a játék alapjaival ismerkednek, és sok-sok gyakorlás vár még rájuk.

De ha hagyjuk, hogy mindig a saját ritmusukban, lassan gyakoroljanak, akkor versenyhelyzetben, gyors végrehajtáskor nem fogják tudni megcsinálni a technikai elemet, nem fogják tudni alkalmazni azt.

Míg ha rögtön gyorsan, szituációban, alkalmazás közben oktatjuk és gyakoroltatjuk, akkor egyre ügyesebben csinálják meg azt- a gyorsaság, a szituációban való alkalmazás pedig természetes lesz.

Van egy másik előnye is az ilyen módon való gyakorlásnak.

Az állandó versenyhelyzet, játék, futball-szituáció élvezetessé teszi az edzést.

Hiszen a gyerekek azért mennek le fociedzésre, hogy focizzanak! Hogy játszanak, játszva tanuljanak!
Szeretnek versenyezni, és közben megtanulnak győzni, illetve elviselni a vereséget is.

Természetesnek, a sport velejárójának fogadják el, hiszen naponta rengeteg alkalommal találkoznak vele, ha így képezzük a gyerekeket.

Nem kell félni attól, hogy a gyerek győzni akar! Sőt,minden edző csak olyan gyerekekkel akar foglalkozni, akik győzni akarnak, mindig és mindenhol! Ez nem baj, sőt! Erre kell nevelnünk a gyerekeket, és ez a módszer pontosan ezt teszi!

Nekünk,edzőknek pedig az a feladatunk, hogy az eredményt, a hét végi mérkőzésen elér győzelmet vagy elszenvedett vereséget a helyén kezeljük és megtanítsuk az értékét a játékosainknak!

Mert sokkal fontosabb az egy gyermek vagy ifjúsági korú játékosnál, hogy mindent megtett-e a győzelemért, mint az hogy valóban győzött-e a csapat.

Fontosabb, hogy tanult-e, fejlődött-e az adott mérkőzésen, minthogy esetleg a mérkőzés 80%-ban védekezve, a labdával nem is találkozva megnyert egy mérkőzést úgy, hogy kontrából egyszer lépte át az ellenfél térdfelét.

Természetesen a példa ki van sarkítva, de remélem érzékelhető, hogy mit akarok mondani vele.

Még a felnőtteknél, az igazi profiknál is egy esetleges BL győzelem vagy bajnoki cím után is jön a következő nap, amikor ugyanúgy fel kell kelni, el kell menni edzésre és dolgozni kell tovább, a következő győzelem eléréséért. Mint a hogyan egy vereség után sincs vége a világnak.

Természetes, az élet velejárója a győzelem éppúgy, mint a vereség.

Ezért nagyon fontos, hogy a ránk bízott gyerekek találkozzanak napi szinten a versennyel, a kihívással, azzal a belső kényszerítő erővel, ami 100%-os erőfeszítésre és végrehajtásra készteti őket minden pillanatban.

Mert pont ez, ez a győztes mentalitás hiányzik a legjobban a magyar fociból, a mi labdarúgásunkból.

Ezért hiszek az általam kidolgozott és összeállított módszerben, mert pontosan a képzésünk legnagyobb hibáira és hátrányaira ad megoldást.